A CSIGA MESÉJE

 

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt egy varázslatos erdő. Ennek a varázslatos erdőnek a szélén, volt egy tágas mező. Az erdő fái otthont adtak a madaraknak, mókusoknak, lombkoronájukkal hűs árnyékot kínáltak az őzikéknek, vaddisznóknak. Minden erdőlakónak.
Puha mohaszőnyegén kipihenhette fáradságát a vándor, a szomorúakat felvidította a levelek susogása, szemükből a lágy szellő felszárította a könnyeket.
A tágas mezőn, erősen tűzött a nap, száradt fűcsomók között csak itt-ott zöldellt, sárgállott egy-egy virág. A mező szélén reggel egy róka ácsorgott. Egyszer csak, hallj csodát, odalépett hozzá az erdő gazdája!
Így szólt a rókához:
−Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!
−Jó, megyek –válaszolta róka.
Délben egy nyuszi szundikált a fűben, tunyán hasalt a szikkadt növények között.
−Te nyuszi, miért lustálkodsz itt naphosszat? − kérdezte tőle az erdő gazdája.
Felnyílott a nyuszi szeme, csodálkozva azt válaszolta:
−Mit tehetnék mást?
−Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!
−Jó, megyek –válaszolta a nyúl.
Délután egy csiga csúszott a mező szélén a porban. Vitte a házát a hátán mindenhová.
Talán attól tartott más költözik bele, ha egyszer leteszi?
Egyszer csak megérintette a csiga szarvacskáit az erdő gazdája.
−Te mért jársz itt körbe-körbe hátadon a házaddal? Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!
−Jó, megyek – válaszolt a csiga.
Eljött az este, ment a csiga a fizetségéért. Meg is kapta.
No, gondolta a másik kettő, ha ennek a csigának ilyen sok a jutalma, mennyivel többet fogunk mi kapni! Már előre dörzsölték a tenyerüket örömükben.
Mikor látták, hogy ők is ugyanannyit kapnak, mint aki később kezdett dolgozni, zúgolódva azt kérdezték:
− Miért ez az igazságtalanság? Mi sokkal többet dolgoztunk, mint a csiga, nekünk bizony több fizetség jár, mint neki!
− Mindenkinek ugyanaz a jutalma és ugyanannyi, ha jó úton jár, jó helyre igyekszik.
Ki előbb indul, ki később, de egy a fizetség, ha célba ér! − válaszolta az erdő ura.



Te, kedves kicsi olvasóm, rátaláltál - e már a jó útra, arra, ami a jóra vezet?
 

A szarvas meséje

Elment a szarvas a folyóvízhez inni, meglátta magát a vízben, s gyönyörködni kezdett az agancsában: - Milyen szép nagy s szétágazó. - Aztán a lábára nézett s így szólt: - Csak a lábam hitvány, vékony.

Hirtelen előugrott egy oroszlán és megtámadta a szarvast. Megiramodott és száguldott a szarvas a fátlan, sík mezőn. Elmenekült az oroszlán elől, de mikor az erdőhöz ért, megakadt az ágakban az agancsával s az oroszlán megragadta. Mikor látta: itt a vége életének, ezt mondta a szarvas:
- Én ostoba állat! Amiről azt hittem, hogy hitvány és vékony, az mentett meg engem; amiben meg gyönyörködtem, vesztemet okozta.

Mit gondolsz kedves olvasóm, a szarvas lába valóban hitvány és vékony?
 

A jegesmedve meséje

 
Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egyszer egy jegesmedve.
Ez a jegesmedve a jégtáblákról a hómezőkre vándorolt. Ment mendegélt a nagy fehérségben élelmet keresve. Talált egy kevés zuzmót, azt mind megette. Szaglászott a levegőben. Megérezte a folyó illatát, a vízét, és a benne úszkáló halakét. Ment az orra után. Sietősen kapkodta a tappancsait. Már hallotta is a sebes sodrású víz csobogását, amikor elé állt egy ember.
− Hallod-e te medve, innen egy tapodtat sem mehetsz tovább, amíg meg nem ígéred, hogy megtanítod a fiamat olvasni!
− Hogyan ígérhetnék én ilyet, amikor magam sem szeretem a könyveket!
Olvasni meg még a rozmárok sem tudnak!
− Rozmár vagy-e, vagy jegesmedve?
− Jegesmedve vagyok, magad is láthatod! − duzzogott a jegesmedve.
− Ha nem tanítod a fiam, innen többé el nem mégy jóllakott hassal, csak éhesen! Nem engedlek halászni!
− Miért kellene annak a te fiadnak olvasni tudni? − kérdezte a jegesmedve.
− Olvasni a legszebb öröm! Olvasni a legjobb jó! − válaszolta a jegesmedvének az eszkimó apa.
− Mondd meg a fiadnak, amit nekem mondtál, akkor majd tanul!
− Mondtam már neki, de azt válaszolta, a jegesmedvék sem tudnak olvasni, mégis vígan élnek a jégmezőkön!
− Tanítsd meg a fiamat olvasni, barátommá fogadlak, még a dédunokád is halászhat majd a földemen keresztül futó folyóban! - mondta az ember.
Erre már a jegesmedve sem kérette tovább magát, hanem elindult az eszkimó fiút olvasásra tanítani.
Másnap reggel látja ám az eszkimó gyerek, hogy az igluk között, a hóban ül egy nagy jegesmedve, előtte egy nagy könyv, és a medve azt nézegeti, lapozgatja.
− Mi lehet abban a könyvben, hogy még a jegesmedve is azt olvassa? - gondolkodott a fiú. Olyan kíváncsiság fogta el, ment az apjához, mondta neki, tanítsa meg olvasni.
− Olvasni tanulni egyszerű, mindennap megmutatok neked egy betűt, mire az abc végére érünk, addigra megtanulsz olvasni.
Az eszkimó gyereknek bizony egy betűt kétszer is meg kellett mutatni, olyan betű is volt, amit még többször is, de nem sietett, nem keseredett el, hanem addig nézegette a betűket, amíg mindegyiket jól megjegyezte.
Látta a kis eszkimó, a jegesmedve sem unja az olvasást, minden reggel ott van a jégkunyhók között a hóban, előtte a nagy könyv és szorgalmasan lapozgatja. A fiú már az abc összes betűjét megtanulta, amikor nem jött többé a jegesmedve könyvet forgatni.
− Apám! Most már tudok olvasni, nagyon kíváncsi vagyok, mit talált a jegesmedve abban a könyvben olyan érdekesnek, hogy nap mint nap forgatta!
− Halat! − válaszolta az apja. − Halat tettem neki a lapok közé, azért forgatta, azért lapozta! Az ember pedig nem azért olvas, hogy élemet találjon a könyv lapjai között, hanem azért, hogy lelki táplálékot leljen: ismereteket, szépséget! Halat tegyek-e neked a lapok közé, mint a jegesmedvének? Vagy megkeresed magad a könyvben a tudást és a szépséget?


Mit gondolsz kis olvasóm, mit válaszolt a kis eszkimó az apjának?

A FA MESÉJE

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt, hogy elmentek a fák egy nagy kerek erdőbe, hogy királyt válasszanak maguknak. Megszólították az olajfát: 
- Uralkodjál felettünk! 
- Bizony én nem adom a királyságért azt, amiért tisztelnek engem az emberek! Nem adom azért, hogy ingadozzam a fák felett! 
Mentek a fák, lépegettek, odaértek egy fügefához.
Megszólították másodiknak azt is: 
- Gyere, legyél a királyunk és uralkodjál felettünk! 
- Nem hagyom el az édességemet, jó gyümölcseimet, azért, hogy ingadozzam a fák felett! − válaszolta az édes gyümölcsöt termő fügefa.
- Gyere te, legyél a királyunk, uralkodjál rajtunk! − mondták a fák a szőlőtőnek.
- Nem hagyom el az én mustomat, ami Isteneket és embereket vidámít, azért, hogy elmenjek és ingadozzam a fák felett! − válaszolt a szőlőtő.
Ekkor a fák odaléptek a galagonya bokorhoz, mondták néki: 
- Gyere el te, uralkodjál mirajtunk!
- Ha igazán királlyá tesztek engem magatok felett, akkor elfogadom, gyertek el és nyugodjatok mindenkor az én árnyékomban! − Így ő lett a fák királya.


„Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája
Zúg a tüske, szél szalad ide-oda reszket galagonya magába
hogyha a Hold rá fátylat ereszt, lánnyá válik sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája.”


Hallottad már ezt a Weöres Sándor verset, kedves kicsi olvasóm? 
Mit gondolsz, miért sír a galagonya?
Ugye, Te, ma nem sírtál semmi miatt?

 

Kondorosi K. András

Nyuszitojás

Tapsifüles, nyuszikoma,
húsvéthétfő reggele van!
Menjünk hát locsolkodni ma!
Meglocsoljuk a lányokat,
kapunk piros tojásokat!
Egy kis vizet; loccs a nyakba!
Illatos kölnit a hajra.
Cseppecskét a kebletekre,
ettől máris szebbek lesztek.
Kedves egészségetekre!
Megvolt hát a locsolkodás!
Somolyog a Tapsi komám;
No de hol a nyuszitojás?

              Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, a lányoknak sok locsolót, a fiúknak temérdek piros tojást!

"Tanulj többet, legyél jobb!"

Programtervezet:
2013.04.02 - kedd
Sport-nap
9,00- Gyülekező az iskolában, tevékenységek a sétatéren, minifoci pályán
12,00 - Napzárta
Szükséges felszerelés: - szabadidőruha, görkorcsolya, bicikli ( nem kötelező)

2013.04.03 - szerda
Látogatás a Hu-huu -alkotóházba
8,30 - indulás autóbusszal a központi parkolóból
        - kényelmes ruha, szendvicsek, tea vagy víz
13,00- 14,00 - hazatérés

2013.04.04 - csütörtök
Mese- nap
10,00- " Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni" - interaktív gyerekelőadás a    Művelődési Központban
         -Körzeti mesemondó verseny az iskolában
Aki nem vesz részt a versenyen 10 órára jön , és 11-kor megy haza, a mese-mondók 12-től nézik meg a műsort.

2013.04.05 - péntek
Játszó- nap
9,00- 12,00 - társasjáték
                    - film
Helyszín - iskola

Kellemes időtöltést kívánok minden kedves manónak!