Lehet-e szeretni az iskolát?

 "Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítsa szeretni amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni." /Szentgyörgyi A./ 
 

Minden gyermek életében elérkezik a várva-várt nagy pillanat, amikor iskolás lesz. Nem találkoztam még olyan kisgyermekkel, aki ne várta volna ezt az eseményt.

  Minden pedagógus és minden szülő tudja, hogy az iskolai élet nagy változást jelent, hozzá kell szokni az új világhoz. Ehhez türelemre és fokozatosságra van szükség. Létfontosságú, hogy érezze, a nehéz pillanatokban is szeretettel állunk mellette.

  Tanító néniként azt tapasztaltam, ha a szülő érzi, hogy itt minden az Ő gyermeke érdekeit szolgálja, nagyon jó kapcsolat alakul ki. Nemcsak az számít, hogy mennyi ismeretet közvetítünk, hanem az is, hogy hogyan tesszük ezt.  A tanultak lehet hogy elhalványulnak, de a hatás, amit a gyerekek tevékenységére gyakorolunk mélyen megmarad. 

  Nagyon sok múlik azon, hogy milyen sikerek és kudarcok váltják egymást. Mennyire tudatosan képes kezelni ezt szülő, gyerek, tanító egyaránt.

            A tanulás élvezet  kell hogy legyen!

Számomra alapvető, hogy szeressenek iskolába járni, miközben olvasni, írni...tanulnak. Köztudott dolog, hogy amit szeretettel csinálsz, kevesebb energiával, dupla sikert hoz.

A másik lényeges dolog, hogy engedjük hibázni és tévedni. Hagyjuk, hogy keresse és megtalálja a számára helyes megoldásokat.

Vegyük figyelembe, hogy a gyerekek fejlődése és érzékenysége különböző szinten áll. Azt erősítsük amiben tehetséges és segítsük abban, amiben szüksége van bátorításunkra.

 Mind a családban, mind az iskolában, azon kell munkálkodnunk, hogy

             segítsünk  megtalálni gyermekeinknek amiben kiteljesedhetnek;

             hiszen gyermekünk: a jövőnk!