Andók Veronika: Karácsony előtt
Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyő áll,
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos,
És megszaporodtak a mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak,
És aranyos-furcsa levelet írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen.
S olvadhat első hó, minden csupa sár,
A szeretet most már a szívekben jár.
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyő áll,
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos,
És megszaporodtak a mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak,
És aranyos-furcsa levelet írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen.
S olvadhat első hó, minden csupa sár,
A szeretet most már a szívekben jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése