A jegesmedve meséje

 
Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egyszer egy jegesmedve.
Ez a jegesmedve a jégtáblákról a hómezőkre vándorolt. Ment mendegélt a nagy fehérségben élelmet keresve. Talált egy kevés zuzmót, azt mind megette. Szaglászott a levegőben. Megérezte a folyó illatát, a vízét, és a benne úszkáló halakét. Ment az orra után. Sietősen kapkodta a tappancsait. Már hallotta is a sebes sodrású víz csobogását, amikor elé állt egy ember.
− Hallod-e te medve, innen egy tapodtat sem mehetsz tovább, amíg meg nem ígéred, hogy megtanítod a fiamat olvasni!
− Hogyan ígérhetnék én ilyet, amikor magam sem szeretem a könyveket!
Olvasni meg még a rozmárok sem tudnak!
− Rozmár vagy-e, vagy jegesmedve?
− Jegesmedve vagyok, magad is láthatod! − duzzogott a jegesmedve.
− Ha nem tanítod a fiam, innen többé el nem mégy jóllakott hassal, csak éhesen! Nem engedlek halászni!
− Miért kellene annak a te fiadnak olvasni tudni? − kérdezte a jegesmedve.
− Olvasni a legszebb öröm! Olvasni a legjobb jó! − válaszolta a jegesmedvének az eszkimó apa.
− Mondd meg a fiadnak, amit nekem mondtál, akkor majd tanul!
− Mondtam már neki, de azt válaszolta, a jegesmedvék sem tudnak olvasni, mégis vígan élnek a jégmezőkön!
− Tanítsd meg a fiamat olvasni, barátommá fogadlak, még a dédunokád is halászhat majd a földemen keresztül futó folyóban! - mondta az ember.
Erre már a jegesmedve sem kérette tovább magát, hanem elindult az eszkimó fiút olvasásra tanítani.
Másnap reggel látja ám az eszkimó gyerek, hogy az igluk között, a hóban ül egy nagy jegesmedve, előtte egy nagy könyv, és a medve azt nézegeti, lapozgatja.
− Mi lehet abban a könyvben, hogy még a jegesmedve is azt olvassa? - gondolkodott a fiú. Olyan kíváncsiság fogta el, ment az apjához, mondta neki, tanítsa meg olvasni.
− Olvasni tanulni egyszerű, mindennap megmutatok neked egy betűt, mire az abc végére érünk, addigra megtanulsz olvasni.
Az eszkimó gyereknek bizony egy betűt kétszer is meg kellett mutatni, olyan betű is volt, amit még többször is, de nem sietett, nem keseredett el, hanem addig nézegette a betűket, amíg mindegyiket jól megjegyezte.
Látta a kis eszkimó, a jegesmedve sem unja az olvasást, minden reggel ott van a jégkunyhók között a hóban, előtte a nagy könyv és szorgalmasan lapozgatja. A fiú már az abc összes betűjét megtanulta, amikor nem jött többé a jegesmedve könyvet forgatni.
− Apám! Most már tudok olvasni, nagyon kíváncsi vagyok, mit talált a jegesmedve abban a könyvben olyan érdekesnek, hogy nap mint nap forgatta!
− Halat! − válaszolta az apja. − Halat tettem neki a lapok közé, azért forgatta, azért lapozta! Az ember pedig nem azért olvas, hogy élemet találjon a könyv lapjai között, hanem azért, hogy lelki táplálékot leljen: ismereteket, szépséget! Halat tegyek-e neked a lapok közé, mint a jegesmedvének? Vagy megkeresed magad a könyvben a tudást és a szépséget?


Mit gondolsz kis olvasóm, mit válaszolt a kis eszkimó az apjának?