Iskolás lesz Füleske

    Nem messze tőlünk az erdőben éldegél a Tapsi Fül és családja.

-- Jó reggelt! -- ébresztette a nyuszikat. -- Ébresztő, indulás mosakodni!

Felugráltak a kis tapsik és a harmatos fűben hipp-hopp elvégezték a mosakodást, a fogmosást sem hagyták ki. A tisztálkodás leghosszabb mozzanata a fülek kitakarítása volt.

-- Füleske -- szólt a nyúlmama fiacskájához --, a te fülednek kell a legtisztábbnak lenni, hiszen ma iskolába mégy, s amit a tanító bácsi mond, azt hallanod és megjegyezned kell.

-- Igen mama -- felelte a kis nyúl --, de úgy félek! -- s még az ina is megremegett.

-- Nem harapják le az orrod, ne félj! -- szólt nyúl papa. -- Az iskolában megtanítanak írni, olvasni, számolni és szép verseket szavalni.

-- Itt a reggeli! -- és nyúl anyó mind a két csemetének a kezébe nyomott egy sárgarépát.

-- Egyetek gyorsan, mert Füleskének nemsokára indulni kell.

Hangos rágcsálásba kezdtek. Jóízűen falatozták a ropogós répát.

-- Indulnunk kell! -- mondta Tapsi Fül, s elindultak az iskolába.

A máskor ugra-bugra Füles csendesen, megszeppenve ballagott apja mellett, kezében szorongatva füzetét és ceruzáját. Amikor a tisztáshoz közeledtek, hallották a kis iskolások vidám viháncolását.

-- Hallod fiam, milyen vidámak, nincs ott megijedve egy sem. Nagyon jó iskolásnak lenni, mert a tanulás mellett sokat játszotok. -- vigasztalta Füleskét a papa, mert látta, minél közelebb értek az iskolához, annál inkább remeg félelmében fiacskája.

-- Fel a fejjel, köszönj illedelmesen. -- lökte oldalba apja.

Az öreg tanító mester orrára tette szemüvegét, kezébe fogta pálcáját és szólt:

-- Bújjatok csak elő a mamák szoknyája mögül és üljetek be a padokba. Egérke te oda ülj, Brumi te oda, Füleske ülj Gidácska mellé. Így ni. -- nézett végig a kis diákokon.

-- Megkérjük a szülőket menjenek haza, mi megkezdjük a komoly tanulást.

Amikor délután Füleske haza ért az iskolából, szülei és a testvérei is azzal fogadták:

-- No, mit tanultál?

S a kis nyuszi mesélt, mesélt a számokról, a betűkről.

-- Tanultam az erdőről egy szép verset. -- s azzal szavalni kezdett:

                      Egy, kettő, három, négy és sok sudár, lombos fa,

                      Állatok, madarak biztonságos otthona.

                      Barátságban, békességben élnek itt az állatok,

                      Teljesül az erdőben, minden kívánságotok.

-- De szép volt! -- ámultak a hallgatók.

Füleske büszkén nézett szüleire, testvéreire és alig várta, hogy másnap reggel újra iskolába mehessen.