Az uborka meséje

 

A PARASZT ÉS AZ UBORKÁK

Belopózott egyszer a paraszt egy veteményesbe, hogy uborkát lopjon. Odakúszik az uborkához és azt gondolja: - Gyerünk csak, összeszedek egy zsákra való uborkát, eladom; a pénzen veszek egy tyúkot. A tyúk ad nekem tojást, meghagyom kotlósnak, kikölti a sok csibét. Felnevelem a csibéket, eladom, veszek rajta malacot; felnő, aztán megfiadzik. Eladom a kismalacokat, veszek rajta kancacsikót; felnő, aztán ellik kiscsikót. Fölnevelem a kiscsikókat, eladom; veszek rajta házat és körülveszem veteményessel. A veteményesbe uborkát ültetek, nem hagyom, hogy ellopják, markos őröket tartok majd. Őröket fogadok, odaállítom őket az uborka mellé, én meg félremegyek és onnét kiabálok: "Hej, aztán jól vigyázzatok!" - így elábrándozott a paraszt; közben egészen elfelejtette, hogy idegen veteményesben van és teli torokból felkiáltott. Meghallották az őrök, odaszaladtak és elpáholták a parasztot.

Az út meséje

Hatalmas kő feküdt egy város főterén. Nagy helyet foglalt el s akadályozta a forgalmat. Mérnököket hívtak, s megkérdezték tőlük: hogyan távolítsák el ezt a követ, s mibe fog kerülni.
Egyik mérnök azt mondta, hogy szét kell vetni puskaporral s el kell szállítani darabonként, s hogy ez nyolcezer tallérba kerülne.
A másik azt mondta: henger alakú fán kell eltolni onnan, s hogy ennek hatezer tallér a költsége.
Egy ember meg így szólt: - Én eltávolítom a követ, s csak száz tallér lesz az ára.
Megkérdezték tőle, mi a terve. Ezt felelte:
- A kő mellett egy nagy gödröt ások; a kiásott földet széjjelterítem a téren, bedöntöm a követ a gödörbe s elegyengetem a helyét földdel.
Így is tett az egyszeri ember, s száz tallért adtak neki érte, s ráadásul a jó ötletért még százat.