Bene Johanna
Zebra Zoli

Messze a szavannán élt egy zebracsalád. Volt nekik egy minden lében kanál fiúk, akit úgy hívtak, hogy Zebra Zoli.

Zoli jó barátságban élt Zebra Marcival. Gyakran játszottak együtt a magas fűben. Bújócskáztak, fogócskáztak.

Egyszer csak megpillantottak egy gyönyörű zebralányt, akit még sohasem láttak ezen a vidéken. Mindenkitől kérdezgették, ki lehet ez a szépséges lány? De senki sem ismerte. Másnap a szavannai általános iskolában elterjedt a hír, hogy a lány a budapesti állatkertből érkezett. Kata a neve.

- Vajon milyen lehet egy állatkertben születni, rácsok között felnevelkedni? Erre mi nem tudjuk a választ. Majd holnap megkérdezzük.

Alig várták, hogy másnap legyen, és mindenre megtudják a választ. Bárhogy próbáltak közeledni a zebralányhoz, az mindig kitért előlük.

- Marci, szerinted miért nem akar szóba állni velünk ez a lány? Talán olyan félelmetesek lennénk?

Szomorúan hazaballagtak. Otthon elmesélte Zoli az esetet. A nagymamájától ekkor egy különleges történetet hallott:

- Valamikor, nagyon régen én is egy állatkertből kerültem ide. Nagyon nehezen találtam magamnak barátokat. Ráadásul rengeteg veszéllyel találtam magam szembe. Nem tudtam, melyik fáról ehetek, meddig mehetek a szavanna füves pusztáin. De nagyon szerettem iskolába járni, és szépen lassan minden kérdésemre megtudtam a választ. Rengeteg új barátot szereztem. Ehhez azonban sok-sok időre volt szükségem. Ti is legyetek ezzel az új kislánnyal türelmesek!

A következő napon az iskolában már nem zaklatták úgy Zebra Katát. Segítettek vinni a táskáját, megírni a leckéjét. Így kötöttek igaz barátságot, amihez nagyon sok türelemre és időre volt szükség.